Kövess minket Facebookon.
Dibáczi Dóra
Vágy. Valaki vagy valami iránt. Veszélyes és alattomos, mert minél inkább nem akarsz róla tudomást venni, annál mélyebb éket ver a fejedben.
olvass tovább
Vörös Eszter
Gyakran érzed magad kedvetlennek, kimerültnek, tanácstalannak, szétszórtnak és elesettnek? Sokszor úgy tűnik, mintha mások, vagy a körülmények irányítanák az életedet? Előfordul, hogy gondolataid a múltban ragadnak, és képtelen vagy a jelenre koncentrálni, hát még a jövőre? Ha az kérdések bármelyikére igennel felelsz, nagy valószínűséggel te is érzelmi kimerültség valamely válfajától szenvedsz.
olvass tovább
Barna Berni
Van egy érzésem. Hullámzik bennem, éjszaka felkelt és nem hagy nyugodni. Bekúszik a bőröm alá, míg a szeretőmet ölelem, vagy az ételbe, amit az asztalra teszek. Együtt ring a tengerrel, a fákkal és a földön kavargó szeméttel. Ha a Napba nézek, nem az vakítja szemem, hanem a mélyből feltörő érzés, hogy mi mindannyian felelősek vagyunk.
olvass tovább
Horváth Andrea
Képzeld el, hogy megtalálod a spirituális értelemben vett egyetlen tükörlelked egy másik emberben. Akivel az örök szerelem igéretével kapcsolódtok az idők végezetéig, mint az ikerlángok. Ebben a kapcsolódásban minden tökéletes és szinte az összes kapcsolati munka mellőzésével egyből működik minden. Hiszen egy előző életetekben ti már egy lélek voltatok, ezen spirituális utazásra való káprázat eredményeképp hirtelen egy teljes érzelmi elköteleződés közepén találod magad.
olvass tovább
Róka Fanni
Mostanában egyre többet kapom meg ezt a kérdést: Ismerősök, rokonok és családtagok is egyaránt kérdezik: Hol van már a nagy Ő? Mi újság ilyen téren? Persze ők ezt nem rosszindulatból teszik, általában mégis balul sül el a számukra.
olvass tovább
Tóth Adél
Hiányzol, annyira hogy nem tudom szavakba önteni. Mégsem kereslek. Büszkeség? Tartás? Talán csak elegem lett a talányokból, és úgy döntöttem elsétálok, amíg még megőrzöm önmagam és az önérzetem sem zúzod szét.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Voltál is, meg nem is. Mindvégig ott voltál velünk, de sokszor mégis eltűntél, időről időre kiléptél a mindennapjainkból. Azt hiszem, hamisíthatatlan az az őszinte, gyermeki reakció, amit ezzel kiváltottál belőlem.
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Sokszor elgondolkodom, hogyan tudsz úgy élni, hogy fogalmad sincs, mosolygott -e aznap a gyermeked? Volt -e mit ennie, vagy akár csak jól aludt-e?
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Egy felnőtt – felnőtt kapcsolat más. Ahhoz viszont, hogy képesek legyünk kellő érettséggel belemerülni, önmagunknak is elég éretté kell válnunk.
olvass tovább
Tőrincsi Tímea
Na ez a nehéz. Gondolkodva nem tudsz érezni és ha érzéseid felett győzedelmeskedik az ész, nem érted, miért nem jutsz sehova. Mert átadtad az irányítást a félelmeidnek és még csak észre sem vetted. Az egód mindig fél. Folyton azt suttogja, vigyázz, ez kockázatos, megégetheted magad, ha az érzéseidnek élsz kihasználhatóvá, irányíthatóvá válsz, mások veszik át feletted a hatalmat, elveszel és a többi hülyeség. Tudod, ha választani kell az érzés és az félelem suttogása között, az érzést válaszd. Az az igaz. Honnan tudhatod?
olvass továbbHa valaki arról beszél, hogy önismeretbe jár/önismereti könyveket olvas, dolgozik önmagával, sokan abba a tévképzetbe ringatják magukat, hogy ez az ember semmi mást nem csinál, csak ücsörög és könyékig dagonyázik a sérelmeiben. Pedig dehogyis.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Az Idő mindig zavart. Az Idő határozottan szorít egy keretbe. Régen nincsen már szabadság. Az Idő van, és az Idő által körbefogott kötelezettségek. A ma embere folyton azt érzi, elkésett dolgokkal, vagy lekéste a saját életét.
olvass tovább
Varga Maja
Nem irodalmi kritikának készült ez a cikk, és nem is az lett: távolról sem. Viszont egy-egy bekezdésbe bekérette magát Marie Aubert könyve, az Igazából nem ilyen vagyok. Az írónő a lehető legszebben mutatja be, hogy mi mindannyian küzdünk belül valamivel: hogy mindenkinek vannak démonai.
olvass tovább
Várszegi Réka
Boldogtalan szeretnél lenni? Oké, adok neked két szót, használd őket minél sűrűbben és boldogtalanságod garantált! Látszólag ez a két szó teljesen ártalmatlannak látszik, még csak nem is érzelmeket fejeznek ki, nem is túlságosan negatívak. Igazából alapból nincs baj velük, csak, ha nagy jelentőséget teszel rájuk és ha magad is elhiszed a tartalmukat.
olvass tovább
Szekeres Fanni
Oh, hányszor láttunk már elhamarkodott kapcsolatokat, amik pár nap esetleg hét után hatalmas lángoló szerelemmé formálódtak aztán pedig darabokra hullottak. Hány ember adja át magát önzetlenül valakinek, akit még csak nem is ismer.
olvass tovább
Barna Berni
Alapvetően azt hiszem, szent mindegyik, még a legrosszabb is. Szent, mert végtelen tanítást hordoz, életről, halálról és rólunk. Ha úgy élsz, hogy mindentől kapsz, megérted ezt a fajta szentséget. A halál szentségét is.
olvass tovább
Tőrincsi Tímea
Most arról írok, amikor nem tudjuk, nem akarjuk észrevenni, hogy mindaz, amit adni tudunk a másiknak, az neki kevés. Nem értékeli, mást akar, saját koncepciója van arról, hogy neked milyennek kellene lenned ahhoz, hogy szeretni tudjon. És ha mi ennek ellenére önmagunk vagyunk, netán megfelelve még többet adunk, még jobban gondoskodunk, még nagyobb szeretettel fordulunk hozzá, az baromira idegesíti, mert szerinte gyenge, mert nem ismerős, egyszerűen nem elég neki.
olvass tovább
Király Eszter
Kapcsolatunk négy lábon álló asztala egyszer csak elkezd billegni, és egyre kényelmetlenebbül érezzük magunkat ebben a lanyhuló melegségű kötelékben, ebben a lazuló szerelemketrecben, ahol egyébként elvagyunk és remekül működünk együtt, de fájón hiányzik a meghittség és a szenvedély.
olvass tovább
Krausz Dominika
Nem szerettem beléd, csak nehéz kimosni az ágyneműt amin rajta hagytad az illatod. Amibe itt maradt még az ölelésed illata, nehéz az, aminek Te illata van.
olvass továbbNem mindegy, hogy kibe engeded bele magad. Vagy kit engedsz magadba. Ez egy veszélyes játék. Veszélyes, mert az érzelmeid és a kémia elhomályosítják a tisztánlátást. Sok dolgot elrejtenek és sok dolgot beletesznek, ami nem is valóságos a másik lényébe.
olvass tovább
