Elhulló könnyeimben
Elhulló könnyeimben ott van az első alkalom, amikor a bőrömet hideg levegő érintette. Elhulló könnyeimben ott vannak az első esések és térdhorzsolások véget nem érő sokasága.
olvass továbbElhulló könnyeimben ott van az első alkalom, amikor a bőrömet hideg levegő érintette. Elhulló könnyeimben ott vannak az első esések és térdhorzsolások véget nem érő sokasága.
olvass továbbKérdezz, minthogy állítanál. Sokszor épp kérdezni nem merünk. Mert nem merünk szembesülni a válasszal. A nem várt igazsággal. Úgy félünk tudni, mint a tűztől. Inkább maradunk hazugságba zárva, félelemben tartva magunkat, döntésképtelenségben vergődve, minthogy biztos tudás birtokában képessé váljunk a változtatásra.
olvass továbbTúl nehéz és elérhetetlen. Ilyennek látjuk a világot sajnos sokszor, ezt nem tagadhatjuk le. „Mikor érem már el a csillagos eget is?” – kérdezzük magunktól. Pár hónap, pár év? Ugyan… Nincs időnk, mintha sose lett volna.
olvass továbbKözben még kritizálnak is, amiért roskadozik a lábad alatta. Egészen sokáig te is magadat okolod a vélt gyengeségeidért. Majd derengeni kezd, talán mégsem olyan biztos, hogy ennyire selejtesnek születtél.
olvass továbbEgy kicsit talán minden nő szeretné tudni, milyen lenne egy napra férfibőrben. Belelátni a fejükbe, megtudni milyen gondolatok cikáznak (vagy inkább lassú tempóban araszolnak) odabent.
olvass továbbHányszor fordult már elő veled, hogy visszagondolva azt mondtad magadnak: „Éreztem, hogy így lesz!” Az intuíció, vagyis a megérzések ereje, sokkal nagyobb szerepet játszik az életünkben, mint gondolnánk. Ez a belső hang, amely olykor suttog, máskor szinte kiált, egy olyan jelzőrendszer, amely segíthet eligazodni a mindennapok útvesztőjében – ha figyelünk rá.
olvass továbbHányszor hallottam ezt a mondatot! Ma tudatosult bennem, hogy mit is jelent ez. Ki akar többet?
olvass továbbÉvtizedekig nem tudtam értelmezni ennek a mondatnak a valódi jelentését. Mentségemre legyen, hogy az én családomban nem volt szokás, hogy elhallgattassák a nőket. Az volt a szokás, hogy egy nő legyen művelt, olvasott, tájékozott, tanult és legyen véleménye.
olvass továbbHinni kell, hogy lesz még valaki aki úgy gondol, úgy érez mint mi. Lesz olyan, hogy ez a zord, hideg tél majd valaki ölelésében elviselhetővé válik, ahol az ünnep is értelmet nyer. Lesz olyan, amikor nem fogunk így fázni, mert a szeretet lángra lobban bennünk.
olvass továbbMindig azt gondoltam, a szeretet a baj. Mert olyan helyzetekbe vezet, amik nagyobbak nálam, amik sokszor nehezek és fájdalmasak. Mivel nem láttam a megfelelő megoldást, s elképzelni sem mertem az igazán méltó végkimenetelt, a szeretetet hibáztattam. Bűnös érzés, gondoltam mindig titkon, szótlan. Most bátran mondom: elrontottam.
olvass továbbEgyik este, amikor merengtem otthon egy pohár meleg ital mellett és bámultam ki az ablakon a csillagokat fürkészve, gondolataim tömkelege közben jött egy kérdés: Vajon a nőknél felállítható lehet egy olyan séma, amely alapján kikövetkeztethetjük mi férfiak azt, hogy az az adott nő vajon mit szerethet csinálni, milyen típus lehet?
olvass továbbMa reggel sétáltam be a munkahelyemre, és láttam egy idős, bőven 80 év feletti párt, akik egymás kezét fogva indultak útnak a szomszéd háztömbből. Elgondolkodtam, hogy mindegy, hogy egészségügyi sétára vagy a napi bevásárlást elintézni indultak-e el, valamiért megmaradt bennük a vágy és az igény arra, hogy a mai napig egy testi érintéssel jelezzék önmaguk és a világ számára: mi egyek vagyunk, összetartozunk.
olvass továbbValahol mindannyian tudjuk, hogy az egyik legfontosabb dolog az életben, hogy feltétel nélkül kövessük saját belső igazságunkat! Azt a tudást, amit a „szívünk szava”ként szoktunk emlegetni, belső vezetőként vagy esetleg Felsőbbrendű Énként (személy szerint ezt a kifejezést nem igazán szeretem). Én inkább éberségnek hívom, mert nincs olyan színezete, hogy van bennem (pláne felettem!) „valaki”, aki jobban tudja….
olvass továbbNincs ember, akit ne tesztelne le az élet, hogy mennyire hisz magában, mennyire is áll önmaga oldalán. Tudod miről beszélek, ha utasítottak már vissza, aláztak már meg, hagytak már el, éreztették veled, hogy nem vagy elég jó, nem kellesz és nem kell az sem, amit adni tudsz.
olvass továbbRégóta tartozom néhány gondolat papírra vetésével, amely engem is feszít. Talán azért ennyire nehéz erről írnom, mert engem is érint, meg azért is, mert ha bántalmazva vagy valami által, akkor beszűkülsz, nem tudod tisztán látni a helyzeted, és ettől az állapottól megnémulsz és folyamatosan abban kételkedsz, hogy jól érzed-e és nem-e reagálod túl.
olvass továbbA pillanat. Amikor megvilágosodsz. Amikor egyszerre összeállnak a képkockák. Mintha hirtelen felhúznák a redőnyt, és meglátnád azt, amit eddig nem láttál. Vagy láttad, csak nem akartad felismerni?
olvass továbbJószívűnek lenni a mai Világban baromi nagy kihívást jelent. Mindenki törtet, a saját érdekeit helyezi előtérbe, és a céljuk elérése érdekében képesek átgázolni akár egymáson is az emberek.
olvass továbbTe számítasz. Az érzéseid validak. Azok az emberek, akik gúnyt űznek belőled, vagy elbagatelizálják a bizonytalanságodat, és alapvetően rád vetítik ki a saját problémáikat, azoknak az embereknek semmi keresnivalója nincs az életedben. Olyan emberekkel kell körülvenned magad, akik motiválnak, akik felemelnek és nem pedig lehúznak, akik inspirálóan hatnak rád.
olvass továbbA gyermekkor nagyon sok mindent meghatározhat a felnőtt életünkben. Még akkor is, ha aktívan dolgozunk magunkon és azon, hogy meggyógyuljunk, nehéz leküzdeni a múltat, és sokszor sajnos a csomag velünk is marad valamilyen formában. Íme néhány jele annak, hogy valakinek valószínűleg nehéz gyerekkora volt:
olvass továbbEgy fikciós történetben mi most együtt fekszünk valahol, igazából nem is írnék mert már hajnali 3 óra körül járunk és Te úgy sem engednéd, hogy ilyen sokáig fent maradjak. Vagy csak szimplán veled lennék eltelve. Már a gondolata annak, hogy belegondolok, úgy aludnánk mint ahogy mindig vágytam, ringatnál a karjaidban, abban a finomra hangolt két karodban, olyan lágyan mint mindig.
olvass tovább