Mikor érett valaki egy tartós párkapcsolatra?
Az éretlen személyiség éretlen szerelemképet kerget, olyat, amelyet kamaszkorában felállított magának.
olvass továbbAz éretlen személyiség éretlen szerelemképet kerget, olyat, amelyet kamaszkorában felállított magának.
olvass továbbNem az egzisztencia a lényeg, hanem a tenni és élni akarás. A státusz, ami a nőt állítólag vonzza, nem arról szól, amire a férfiak gondolnak. A konvencionális elv, miszerint a férfi vadászik és a nő életben tartja a tüzet még nem tesz pénzéhessé, vagy számítóvá, nem akarjuk őt lehúzni. Mert mi is ugyanúgy képesek vagyunk vadászni, és mindezt hazahozni.
olvass továbbKapcsolatunk négy lábon álló asztala egyszer csak elkezd billegni, és egyre kényelmetlenebbül érezzük magunkat ebben a lanyhuló melegségű kötelékben, ebben a lazuló szerelemketrecben, ahol egyébként elvagyunk és remekül működünk együtt, de fájón hiányzik a meghittség és a szenvedély.
olvass továbbHa te nem lennél, én valamiféle Kis hercegnek képzelném magam, saját tűzhányóval, rózsával és megszelídíteni való lényekkel. Ha te nem lennél, én kiterjeszteném a nehéz napokat, amikor a hajam is rosszul áll, és jó sokat időznék ott. Néha lemásznék a bolygómról a földre. Részt vennék a mindennapi élet játékban, látnám magam ahogy élem, messziről figyelném, jól csinálom -e, mintha valami útmutatóból dolgoznék. De alig várnám, hogy hazamehessek a saját bolygómra.
olvass továbbKorán keltem, te még alszol. Meztelen hátad ütemesen, nyugalomban emelkedik-süllyed, ahogyan lélegzel. A teraszról érzem a loncvirág párolgó, nehéz illatát, hajamat, vállamat simítja a reggeli napfény. Ma nem sietek sehová, oda akarok érni. Veled akarok odaérni.
olvass továbbMiért vagyunk néha elhallgatók és elferdítők? Egyetlen mondattal össze lehet foglalni: az igazság nem tesz jót. Úgy kezeljük az igazságot, mintha fölöslegesen felírt gyógyszer lenne, ezért be sem adjuk a másiknak, akit szeretünk. Az igazság-dózis csak fölösleges adalékanyag volna, csak rosszat tesz, mérgez, vitát szít, bonyodalmakat okoz, magyarázatot vár, és eltávolít egymástól.
olvass továbbElfáradt a kapcsolat. Valójában, mi fáradtunk el, akik eddig érzéssel, minőségi idővel, energiával, figyelemmel, szerelemmel töltötték fel. Mutatnánk, hogy időt kérünk, de már egyre kevésbé viseljük el a másik jelenlétét, napjainkba bekúszott a gyötrő, betokosodott unalom.
olvass továbbTedd magad vonzóvá olyan tulajdonságokkal, melyekkel ő nem rendelkezik, amire felkapja a fejét, és magától, győzködés nélkül mond igent. Tudd meg, mi kell neki, válj olyanná, amire egy férfi vágyik, legyél különleges, egyedi, amilyen csak nagy ritkán érhető el, és hidd el, nem kell hozzá hibátlan díszcsomagolás.
olvass továbbSzívem, tartsunk szünetet, mondjuk rezignáltan, fáradtan. Energiánkat alattomosan elszívják a feszült csendek, az egymásba mérgezett tőrként döfött szavak, a parttalan viták, amikor befogott füllel sikít az egonk, és mindkettőnk a magáét hajtja. Dobáljuk a sérelmeket, pattog a szeretetlen-labda oda, vissza, ebben túl tehetségesek vagyunk.
olvass továbbEgy szexkapcsolat is elképzelhetetlen érzések nélkül, hiszen még egy egyéjszakás kapcsolatba is keveredik érzelem. Képtelenség az érzelmeinket kontrollálni, és egyszer csak azt érzékeljük, hogy a szexkapcsolatunkba érzelmek keveredtek, és már alig tudjuk szétválasztani egy komolyabb elköteleződéstől.
olvass továbbAz érett szerelem az egyetlen, amiért megéri. Ez nem valami olyasmi, ahová csak meg kell érkezni, mint valami vendégségbe, és közös létünk működtetését, a felelősség súlyát a másik vállára helyezem.
olvass továbbHa már elég ideje randizgatsz és több kapcsolatod is volt, akkor szinte egészen biztos, hogy hallottad, vagy mondtad már ki azt a gyomorszorítóan reális mondatot, hogy „szeretlek, csak nem vagyok beléd szerelmes.” De vajon mi lehet az az összetevő, aminek hiányában az egyik fél úgy érzi, hogy muszáj felégetni a hidakat és sutba dobni az amúgy „korrekt módon” szuperáló kapcsolatot?
olvass továbbA szerelem. Egy érzés, amelyet mindenki keres, de csak kevesen mernek igazán megélni. Az a fajta érzés, amely képes megrengetni az egész világot körülöttünk, elnémítja a zajt, és a lelkünk legmélyére tekint. De miért van az, hogy ebben az örvényben mégis annyian eltévednek? Miért félünk annyira átadni magunkat annak, ami igazán fontos?
olvass továbbLetettem minden önvédelmi fegyvert, mellyel a szívemet védtem, pedig az utóbbi években tökélyre fejlesztettem a jelképes kardforgatást, már kiválóan űztem az amazonoknak való harcot a Férfi ellen.
olvass továbbA szóbeli bántalmazás önbizalomhiányból fakadó, amolyan „majd én megmutatom ki az úr a háznál” játszma. A tét a hatalom birtoklása. Verbális bántalmazó ugyanúgy lehet nő és férfi. A „gyengéd erőszak”, a piszkálódások, degradáló megjegyzések nagymesterei éppen a nők, a férfiak pedig hajlamosak magukba zárni a problémát, mert nem akarnak gyengének, férfiatlannak tűnni.
olvass továbbHa a nő túl sokat ad, nem elégszik meg azzal, amit a férfi önszántából nyújt: többet akar. Sok nő már a legelején elrontja a kapcsolatot, legtöbbször az első hónapban. Ugyanis nem ad feladatot, nem várakoztat, nem engedi, hogy a férfi fantáziáljon és vágyjon. Nem teremt hiányérzetet, és nem hagy felfedezni valót.
olvass továbbEgy őszinteségen alapuló kapcsolatban lelki és testi komfortérzetet élünk meg együtt, magabiztosan osztjuk meg negatív érzéseinket is egymás felé. Lehetünk erősek, de időnként nyugodtan kimutathatjuk bizonytalanságunkat, tudva, hogy a másiktól feltétlen érzelmi támogatásra számíthatunk.
olvass továbbA kapcsolatunk azt gondoljuk vegytiszta, és lelki értelemben nem is vágyunk másra. Miért is tennénk, mégis az évek, a rutin, a ritkuló minőségi idő, a beszürkült hétköznapok kifelé fordíthatják a figyelmünket, ha engedjük. Valójában nem a helyzetet, vagy a társunkat unjuk ilyenkor halálosan, hanem önmagunkat, és nem is az a másik fél vonz, hanem az izgalmas, bizsergető érzés, hogy vele mások lehetünk, másnak, újnak élhetjük meg önmagunkat.
olvass továbbMeddig kell várni az első szenvedélyes összebújásig? Mennyi randi kell a szexhez? Van- e értelme és jelentősége a „mágikus ötösnek”, vagyis minimum öt randi kell, és máris ledobhatjuk ruháinkat és gátlásainkat? Egyáltalán van-e optimális ideje annak, hogy a csókok, és a közös élmények után mikor jutunk el a hálószobáig?
olvass továbbMilyen a jókislány? Unalmas. Kiszámítható, folyton készenlétben álló, kalaptartón bólogató cicamica, aki ritkán rendelkezik saját véleménnyel, és elvrendszerrel. Hagyja, hogy a társadalmi elvárások, és a külvilág véleménye határozza meg mindennapjait. A jókislányról lerí a bizonytalanság, és alacsony polcra helyezi magát, ezért kiszemelt lovagjának nem kell sokáig kaparnia érte.
olvass tovább