Nincsenek tabuk
Egy ideje viszlátot mondtam annak, hogy valaha lehetek még valakivel igazán őszinte. Valaha fogják-e ezeket az őszinte tetteket igaz szavak követni.
olvass továbbEgy ideje viszlátot mondtam annak, hogy valaha lehetek még valakivel igazán őszinte. Valaha fogják-e ezeket az őszinte tetteket igaz szavak követni.
olvass továbbTöbbé nem beszélek róluk, azonban megjegyeztem. Talán épp ezek a fejben készített jegyzetek azok, amik nem engedik többé, hogy a naivság útjára lépjek.
olvass továbbMilyen bájos és egyedi, hogy én vagyok a világ legelbűvölőbb nője, csak bennem láttad meg azt, akit keresel és velem most már komolyan gondolnád. Ténylegesen bájos lenne, ha csak egy parányi alapja is lenne annak, hogy ez nekem szól és nem csak egy újabb sablon szöveg ami már több századik alkalommal bejönni látszik. hát persze, csak nem nálam.
olvass továbbAkkor ott, olyan könnyű volt kimondani, hogy vége, elég volt, nem bírom tovább, nem akarok szenvedni. Felálltam a padlóról, és emelt fővel távoztam. Kitépett szívvel, patakokban folyó könnyzuhataggal rohantam haza. Majd, mintha mi sem történt volna egyszer csak jobban lettem…vagyis azt hittem…azt akartam hinni…de nem lettem…
olvass továbbEz akár egy elkeseredett gondolat is lehetne, de nagy megkönnyebbülésemre nem az. Bár ezt akkor és ott egészen máshogy láttam.
olvass továbbHa engem kérdeznél, a siker titka az, hogy nincs titok. Egyszer csak elindultam a széllel szemben. Fejben megálmodtam mit akarok elérni és hova akarok jutni, onnantól kezdve már tudtam, hogy meg is fogom tudni tenni.
olvass továbbSzeretjük, imádjuk. Pedig ő annyira nem, valami nem stimmel, néha fogadja, néha nem….néha hülye, néha nem. Nem választ. Mi már választottuk Őt, teljes szívvel és lélekkel, de ő vonakodik. Lehet, hogy soha nem is fog bennünket választani…
olvass továbbNektek szól most ez a levél. Azoknak a férfiaknak, akik miatt mi Nők elkezdjük felhúzni újra, és újra azt a rohadt falat.
olvass továbbA Holdat elzavarta. A Napnak ablakot nyitott. Kislány szeméből a rossz álmokat kicsókolta. Az éjszaka rémeit a lepedő réseibe simította. Kávét ivott cukorral. Friss csokoládét tört. Haját megfésülte, arcát megmosta. Ráncokat egyenesített mosollyal. Mosolyt űzött könnyekkel. Híreket olvasott, félt, de maradt.
olvass továbbÉrdekes látni, hogy mennyire belehajolunk a gondolatba, miszerint a boldog pillanatok kézzel fogható dolgokkal érhetőek el. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de életem legemlékezetesebb pillanatai soha nem tárgyi dolgok által jött létre.
olvass továbbEmlékszem a középiskolára, azon belül arra is, hogy te mennyire jó magaviseletű voltál és jó tanuló én pedig a minden hülyeségre rávehető, jó tanulmányi átlagú tini. Tűz és víz szerepkörrel osztályon belül és talán nem is jöttünk volna össze, ha nincs a kórus.
olvass továbbVan egy elméletem, miszerint minden szakításnak van párja. Avagy nem vagy egyedül. Sokan túlélték már azt a konkrét helyzetet, amiben te jelenleg evickélsz, neked is muszáj lesz. Az alábbi nyolc, leegyszerűsített altípus közül legalább egyet már biztosan tapasztaltál, de gyanítom, nem vagyok egyedül azzal, hogy több mint a felét felírhatom az „Amit nem akarok újra átélni” listámra.
olvass továbbÁtlagos, szürke napnak indult a mai nap. Csak úgy mint a többi másik. Mégis kicsit másképp, hiszen éreztem, hogy valami más, mint eddig. Megállíthatatlannak éreztem magamat. Pedig én sem vagyok tulajdonképpen más, több vagy kevesebb, mint a többi ember. Csupán rájöttem...
olvass továbbMióta húzzuk egymás agyát? Pocsékoljuk egymás idejét? Ezerszer kerestem és vártam azt az utat, amire ha rálépek, nem sétálsz velem szembe a járdán.
olvass továbbNaponta dől rám a rengeteg tudás. Mikor is kell és mit éreznem, hogyan kell reagálnom bizonyos helyzetekben és mindent fogadjak kétkedéssel. Mert ha okos vagyok és egyedülálló, akkor az a baj, ha nehezen nyílok meg az is gond és ha sérült a lelkem azt ne hurcoljam magammal. Csak segíteni akarnak nekem, mégis tehetetlenek velem szemben.
olvass továbbEzerszer elképzeltem, mit tennék, mit mondanék neked, ha csak utoljára is, de a szemedbe tudnék nézni. Megtörtént. Ott álltam előtted, vártam a pillanatot, hogy a szemedbe tudjak nézni, de ehelyett, a lehajtott fejeddel tudtam csak kommunikálni. Bár ez sem tartott vissza abban a percben…
olvass továbbRengetegszer hallom azt az mantrát, hogy: "ha akarná, megtenné, ha akarna, itt lenne, ha fontos lenne neki, csinálná", és sorolhatnám a végtelenségig.
olvass továbbÉdesapám mesélt a fiatalkoráról, hogyan ismerte meg édesanyámat. Mesélt arról, hogy mikor távol volt, mekkora gyötrődést élt át és nem volt még akkor nem hogy internet, de még telefon sem, csak vezetékes, de olyan távolságból recsegett a vonal vagy szétkapcsolt.
olvass továbbTudjátok, van az az érzés, amikor érzitek, hogy abban a pillanatban nem szabad azt a dolgot megtenni, elfogadni, vagy kipróbálni, de hajt a kíváncsiság, hogy mi fog történni, ha mégis igen a válasz. Én igent mondtam, elfogadtam azt az első pohár bort tőled... akkor nem láttam benne semmi rosszat, de már utólag rájöttem, nem biztos, hogy jó ötlet volt…
olvass továbbAnnyiszor olvasunk arról, hogy hogyan is kellene az életünket élni, ahhoz, hogy boldogok lehessünk. Annyi ember próbálja nekünk megmondani, hogy mi is lenne a jó megoldás. Mégis azt gondolom, hogy senki nincs, aki ezt magunknál jobban tudhatná.
olvass tovább