Kövess minket Facebookon.
Varga Emese
Csak azért, mert az előző kapcsolatod csúfos véget ért, nem biztos, hogy velünk is ez fog történni. Kérlek, ne hasonlítgass folyton a volt barátnődhöz, mert én egy egészen más ember vagyok.
olvass tovább
Szabó Alexandra
Bármikor felismertem magamban azt az érzést irántad, minden egyes alkalommal megijedtem. Teljesen mindegy, hogy miért vagy milyen események következtében, de egyetlen kérdés lebegett mindig a szemem előtt: te is engem?
olvass továbbTársadalmunk váratlanul és felkészületlenül visszahúzódásra kényszerült, és nem nehéz kikövetkeztetni, hogy ez a bizonytalan időre kiszabott életmódváltás komoly nyomokat hagy az intimitás és párkapcsolatok amúgy is mindenre érzékeny felületén.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Felhőket sodor felém a szél, szürkületbe borul az ég. Halk robajjal dörren egyet a harag, s menekvésre inti a népet. Szaladunk a fedél alá, óvó helyet keresünk, elbújnánk, de a hang mindenhová elkísér. Félelmembe fohászfoszlányok sejlenek fel, borzongva állok, mivé lettem. Birodalmak épültek újjá a pusztulásból, erővel, bizakodással, reményekkel. Látták a célt, s küzdöttek érte.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Azt éreztem, hogy veled lenni azt jelenti, egy életre háttérbe kell szorulom – melletted nem lehet a helyem máshol, csak a kispadon. Fenyegetve éreztem az álmom azért, mert a tiéd is hatalmasnak látom. De nem fenyegetett, ugye? Én láttam rosszul.
olvass tovább
Krausz Dominika
Nehéz úgy írni valamiről, hogy csak az egyik oldalát látod. Nem tudsz az érzésről, hogy milyen ez a fajta várakozás, hogy milyen két szív dobogása. Milyen az a kilenc hónap, hogy izgat a találkozás.
olvass tovább
Mounaji Barbi
Nehéz eligazodni az emberi érzelmek sokaságában. Sokszor nem is tudunk reális magyarázatot adni arra, hogy ami éppen bennünk zajlik, milyen okból alakult a lelkünkben.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Csalódtam a szerelemben. Talán azért, mert nem jó embert szerettem. Csak illúzió volt ő, sohasem ismertem igazán. És mert nem engedte soha, hogy belelássak a lelkébe, a szívébe, csak arra támaszkodhattam, amit olykor-olykor nagy kegyesen megmutatott önmagából. És ez hol jó volt, sőt, gyönyörű, hol rémes, és fájdalmas. És ebből születtek a kételyek és a félelmek, amelyek között lavíroztam az egyre gyengülő szívemmel.
olvass tovább
Krausz Dominika
Mindig gondolok rád, mint egy állandó tényezőre az életemben. Olyanná letté, mint a reggeli kávém. Mikor valami oknál fogva nem iszom meg reggel, én akkor is tudom, hogy majd később vagy holnap bepótolom. Egyszerűen holnap reggel újra megpróbálom.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Kényes, már majdhogynem szent szó – igazi. Mintha az életben csak egyszer mondhatnánk ki, mintha egyetlen személy érdemelné csupán. De ugye nem így van? Használjuk nap, mint nap, el is csépeljük – valójában nem azt jelenti, aminek hisszük – de ez nem baj. Jól van.
olvass tovább
Virág Klaudia
Ideges vagyok mióta írtad, hogy mindjárt érkezel, pontosan úgy, mint régen, amikor még te voltál a fény az éjszakámban. Remeg a kezem, miközben megfésülöm a hajamat, próbálom összeszedni a gondolataimat, mégis mit kéne most mondanom, hogyan kéne a történtek után viselkednem?
olvass tovább
Szekeres Fanni
Mint egy kislány, mérges arccal bámullak és nézem ahogy pakolni kezdesz. Nem tetszik, de szótlan maradok. Te is mérges vagy rám, tudom. A levegő pattanásig feszül, de én eljátszom, hogy semmit nem érzek ebből.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Szívesen mondjuk, hogy rendben vagyunk magunkkal, hogy jól áramlik testünkben a választott nem energiája – a női vagy a férfi energia. De olyan sokszor elfelejtjük, hogy nem elég, ha az egyik jól áramlik bennünk, mert a harmónia e kettő táncában rejlik. Valójában mindkettőre szükségünk van ahhoz, hogy egyensúlyt teremtsünk, csupán az energiák feloszlása, aránya változik személyenként – erre mondjuk azt, hogy embere válogatja.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Az önismeret útján, a saját lelkem felé lépdelve levetkőztem a nemem is, mert, hogy lélek szinten nem vész el az ember a dualitásban, a férfi és női szereposztásban. Furcsa volt magamra úgy tekinteni, mint aki tulajdonképpen nemtelen, hisz egész eddigi életemet női tudat által vezérelve éltem. Születésemtől kezdve meghatározott a testem, befolyásolta a neveltetésem, s kiosztotta nekem az összes szerepem – nő, feleség, anya – végtelen a lista.
olvass tovább
Vitéz Krisztina
Szeretni és szeretni és, mert a szív valójában másra képtelen. Szeretetre született, minden más az emberi elme megtépázott játéka... -amikor kapsz egy leckét melyben megtanulsz feltétel nélkül szeretni rájössz, hogy milyen a tiszta önzetlen a szeretet, -amikor függetlenül attól, hogy mi történik veled és körülötted, -függetlenül attól, hogy mit tesz a másik, mit igen vagy mit nem te csak szereted....
olvass tovább
Virág Klaudia
Természetesen létezik, és minden bizonnyal nem. Hiszen az éremnek két oldala van, de ha megértjük, hogy ez a két oldal, egyazon érmén létezik, közelebb kerülhetünk az igazsághoz. A kérdés valójában az, mire állsz készen? Mert csak azt kaphatod, amit Te főztél.. ami van odabent, az kerül terítékre.
olvass tovább
Török Márti
Számtalan pillanat volt, amikor úgy éreztem, hogy meg akarok felelni a szüleimnek, hogy a legjobbat lássák bennem, ne csak egy gyereket, aki nem gondol semmire, ami a jövőt illeti, a páromnak, hogy egy-egy kósza dicséretet erőszakoljak ki belőle, a testvéreimnek, akik egyetemet végeztek.
olvass tovább"Sajnálom, de nem tudok elköteleződni, összetört már a szívem többször is, kedvellek de nem tudok kapcsolatban létezni." Ismerős, vagy mondjam tovább?
olvass tovább
Mertain Lilla
Nincs még egy ilyen valaki, mint te, ebben a nagy világban. Különleges és egyedi vagy, aki gyakran elfelejti, mennyire méltó is erre az életre.
olvass tovább
Tóth Éva
A személyiségünk megjelenésétől kezdve hozzánk tartozik, hogy kutatjuk a határainkat. Annyit tudunk beletenni egy kapcsolódásba, amennyit magunkból adni tudunk. Mindez attól válik függővé, hogy a viszontagságok során mennyi falat emeltünk magunk köré, és milyen mélyen vagyunk a saját világunkban.
olvass tovább
