2. KERESD A NŐT
  3. Lélekhangok

KERESD A NŐT / Lélekhangok


A nő kívül-belül nő

Az önismeret útján, a saját lelkem felé lépdelve levetkőztem a nemem is, mert, hogy lélek szinten nem vész el az ember a dualitásban, a férfi és női szereposztásban. Furcsa volt magamra úgy tekinteni, mint aki tulajdonképpen nemtelen, hisz egész eddigi életemet női tudat által vezérelve éltem. Születésemtől kezdve meghatározott a testem, befolyásolta a neveltetésem, s kiosztotta nekem az összes szerepem – nő, feleség, anya – végtelen a lista.

olvass tovább

Szeretni még ha fáj is....

Szeretni és szeretni és, mert a szív valójában másra képtelen. Szeretetre született, minden más az emberi elme megtépázott játéka... -amikor kapsz egy leckét melyben megtanulsz feltétel nélkül szeretni rájössz, hogy milyen a tiszta önzetlen a szeretet, -amikor függetlenül attól, hogy mi történik veled és körülötted, -függetlenül attól, hogy mit tesz a másik, mit igen vagy mit nem te csak szereted....

olvass tovább

Létezik recept a boldog szerelemhez?

Természetesen létezik, és minden bizonnyal nem. Hiszen az éremnek két oldala van, de ha megértjük, hogy ez a két oldal, egyazon érmén létezik, közelebb kerülhetünk az igazsághoz. A kérdés valójában az, mire állsz készen? Mert csak azt kaphatod, amit Te főztél.. ami van odabent, az kerül terítékre.

olvass tovább

Élni és élni hagyni – az egoizmus határai

A személyiségünk megjelenésétől kezdve hozzánk tartozik, hogy kutatjuk a határainkat. Annyit tudunk beletenni egy kapcsolódásba, amennyit magunkból adni tudunk. Mindez attól válik függővé, hogy a viszontagságok során mennyi falat emeltünk magunk köré, és milyen mélyen vagyunk a saját világunkban.

olvass tovább

Hol hagytál el?

Talán csak most kezdem érteni, hogy ez sokkal egyszerűbb,hogy ez a valóságban nem is olyan bonyolult. Csak egyszerűen nem jön könnyen. Mert mind tudjuk, hogy létezik, csak mindig máshol keressük és néha a tévedés túl sok időt vesz el tőlünk, míg rájövünk, hogy az egyetlen megoldás, hogy nem sietünk.

olvass tovább

A tenger és a kalitka

Minap megkérdeztem tőled, hogy: Mi az álmod? Percekig hallgattál és éreztem, ahogy felszabadulnak benned az elrejtett képek. Láttam tengert, a hullámokat, éreztem, ahogy fúj a szél és a tornácon ülünk pokrócba csavarva. Nézzük, ahogy a Nap a lábait belelógatja a habokba. Aztán leírtad. A tenger volt az. Majd újabb igazi csend után ezt mondtad: Ezt még soha senki nem kérdezte meg tőlem.

olvass tovább