Csalódtam – mégis újra akarom
A szívem kettétört, darabjai árván hevertek a poros földön, egy erdőbéli elhagyatott ház valamely lerobbant szobájában. Ez körülbelül a pontos leírása annak, amit tettél velem.
olvass továbbA szívem kettétört, darabjai árván hevertek a poros földön, egy erdőbéli elhagyatott ház valamely lerobbant szobájában. Ez körülbelül a pontos leírása annak, amit tettél velem.
olvass továbbA szépség, a kisugárzás, a megjelenés esetleg levesz a lábadról, talán még vágyat is ébreszt benned és felizgat, de önmagában kevés ahhoz, hogy tiszteletet érdemeljen.
olvass továbbAzt ünnepelem, hogy minden pillanatot áttáncoltam, lépésről-lépésre, megtisztelve azzal, hogy örök, mert beleégett a szívembe. Ezért nem ünneplem az elmúlást és nem értékelem. Csak élem. Nincs mit lezárnom, mert minden mit hozott az idő, bennem marad, elvehetetlenül. Minden érintés, minden hang, illat, minden rezdülés. Nincs mit átgondolnom, mert átgondolom, megélem minden pillanatom.
olvass továbbSzeretlek! Minden nap, minden percben. Akkor is, amikor az őrületbe kergetsz. Akkor is, amikor a gyerekek a fejünkön ugrálnak, pedig mi hulla fáradtak vagyunk. Akkor is, ha nem jut elég időnk egymásra, és akkor is, amikor lehalkítod a kedvenc számomat az autóban pedig én épp benne voltam a legnagyobb szóló fellépésemben.
olvass továbbA téli hófödte táj egy roppant megnyugtató látvány számomra. Olyan érzés, mintha minden rosszat elfedne a hófehér tisztaságával. A most haldokló természet pihenését, a lehető legszebb takaróval látja el.
olvass továbbSeggfejnek lenni elkerülhető. Találkozni velük elkerülhetetlen. Bevonzani őket pedig… miért is történik meg? Miért van az, hogy újra és újra olyan ember ölelésében találod magad, aki profi abban, hogy teljesen kicsináljon érzelmileg?
olvass továbbSosem zavart az idő múlása. Gyerekként egy csodavilágban éreztem magam, és úgy hittem, sosem eshet bántódásom. Biztonságban voltam és, ha néha el is estem, egy óvó érintés mindig közbeszólt, pontosan akkor, amikor arra szükségem volt.
olvass továbbFények gyúlnak, ropog a tűz a kandallóban, és csend honol, vagy egy lágy, jazz átdolgozású, karácsonyi zene szűrődik ki a rádióból. Készülődünk az újévre, egy új kezdet feltárására.
olvass továbbEgy olyan században élünk, ahol mindenki jobban tudja, mint te hogy neked mi a jó. Ahol a kényszeres véleménynyilvánítás fenyegető „jó tanácsként” van eladva, és ahol ha boldog vagy a társadalmi normákat magad mögött hagyva is, rögvest lesz olyan, aki majd ellát kéretlen „jó tanáccsal”, hogy ezt nem így kellene csinálnod. Ez neked így nem lesz jó!
olvass továbbÉrdekes dolog ez a modern és magát szabadnak nevező társadalom. Szabadnak kiáltja magát de valójában rettenetesen megkötözött és így függő, olyan dolgoktól amelyek nem teszik boldoggá. Amikor ezeket a kérdéseket felteszi magának valaki: Mitől vagyok boldog? Mitől vagyok sikeres?-többnyire a társadalom torzulásain keresztül tudja csak megválaszolni.
olvass továbbSoha nem gondoltam volna, hogy egyszer eljön majd az a nap, amikor végre kimondom, hogy köszönöm neked. Soha nem gondoltam, hogy elég erős vagyok ahhoz, hogy túléljem azt a káoszt, amit az életemben okoztál. Akkoriban azt gondoltam, hogy annyira mélyen bent ragadtam a soha véget nem érő nyomorúságban, hogy soha többé nem talál rám a boldogság.
olvass továbbTe is észrevetted, hogy a kapcsolataid mintha folyton ismétlődnének, csak a szereplők változnak benne, de a probléma valahogy mindig ugyan az? Ugye elgondolkodtál már azon, hogy ez nem csupán a véletlen játéka, mert valóban nem.
olvass továbbManapság mindenki rohan. Mintha valamiféle kimondatlan versenyt futnánk az idővel, egymással, és a feladatainkkal. Túlterheltek vagyunk a munkahelyen, az otthoni feladatokban, belefulladunk a mindennapok körforgásába, aminek hatására a belső energiaszintünk folyamatosan csökken.
olvass továbbGyönyörű napra ébredtünk. December 24-e van, szenteste. A szeretet és a béke ünnepe. A mai napon adni, törődni, szeretni kell. Sajnos elég megterhelő napok, hetek, hónapok vannak mögöttünk. Ma meg kell állni, venni egy nagy levegőt és megpihenni picit.
olvass továbbA karácsony az, az időszaka az évnek, mikor a szeretteinkkel, családunkkal, szerelmünkkel ünnepelünk. Ám megeshet, hogy valamiért idén úgy hozta a sors, hogy egyedül kell lenned. Akár párkapcsolati szempontból, vagy épp külföldön dolgozol jelenleg és nincs lehetőséged családi körben tölteni az ünnepeket. Ne csüggedj, megpróbálunk ötleteket adni, melyek megédesítik az egyedül töltött perceket is.
olvass továbbÉs sosem azért tart sokáig, mert eleve elrendeltetett, hanem mert két ember úgy dönt, hogy nem adja fel! Addig csiszolja, addig alakítja, amíg valódi szeretetkapcsolattá́ érik.
olvass továbbApa nélkül felnőni nagyon nehéz, és fájdalmas lehet egy nő életében. De nem szabad kétségbeesned, minden erőd megvan ahhoz, hogy átvészelj minden nehézséget, amelyet az élet eléd rak. Minden nehézséget, amellyel szembesülsz majd, le fogsz győzni, mert tudod, hogy bármi sikerülhet, mindaddig, amíg hiszel önmagadban.
olvass továbbRengeteg írást olvashatunk arról, milyen sok szerepben kell teljesítenie egy nőnek, miközben elfelejt önmagának megfelelni. Hangsúlyossá válik, hogy elsősorban magunkkal kerüljünk összhangba, hiszen csak így tudunk teljes odaadással fordulni a szeretteinkhez, az élethez.
olvass továbbNemrég egy kedves barátom küldött nekem egy üzenetet, amelyben megkérdezte, ha meghívhatnék bárkit vacsorára, legyen az élő, vagy már elhunyt, kik lennének azok emberek? Gondolkodás nélkül visszaírtam neki, hogy az Édesanyám szülei, az én Nagyszüleim, akik már sajnos nem élnek, és akik nagyon hiányoznak…
olvass továbbA kommunikáció igazi klasszikusa. Hogyan tudjuk úgy keverni a lapjainkat, hogy ne adjuk ki magukat? Egy bizonyos pontnál elkezdünk hazudni magunkról. Természetesen vannak kategóriái, amit jobban elfogadnak az emberek, mint mondjuk a kegyes hazugságokat, ahol a másik lelkivilágát megkímélve kicsit ferdítünk az igazságon. Jaj a nagyi, szegény idegei, meg ne tudja ezt és ezt… óh, hát amiről nem tud az nem fáj neki… de valóban, ez ilyenkor nem számít?
olvass tovább